Ezt most találtam tök véletlenül, valahová le kell mentenem, úgyhogy ide.

Épp az őszinteségen elmélkedtem egyébként, erre tessék.

Még a megboldogult iwiwen kaptam ilyesfajta állásajánlat-szerűséget:

> Kedves Richárd!
> 
> Az adatlapod áttekintése után döntöttem úgy, hogy
> ismeretlenül is írok neked.
> A vezetőm fiatal, ambiciózus munkatársat keres maga mellé
> vezetési és szervezési feladatokra, kötetlen munkaidővel
> (mellékállás). Én rád gondoltam.
> Alapvetően reklámtevékenységet végzünk a cégnek, mely az
> első időkben szervezési feladatokat takar, majd pedig
> egy-egy csoport vezetése hárul az új munkatársra.
> Oktatásról, képzésről a cég gondoskodik.
> Az utazási irodánkkal kapcsolatos feladatok is elég
> sokrétűek, tehát kihívást kedvelő embereknek tökéletes
> munka.
> Amennyiben érdekel, küldd el a számodat, hogy egyeztetni
> tudjunk időpontot, helyszínt egy megbeszélésre.
> 
> További szép napot.
> XY

És akkor a válasz, amin negyed órája sírva röhögök:

Kedves XY!

Igazan megtisztelo hogy ram gondolt, bar annyira vagyok ambiciozus, mint egy marek rizs. A lehetoseget minden udvariassagot nem nelkulozve ezennel visszautasitanam. Termeszetesen ha az interjun van etel-ital, es a ceg fizeti, szivesen elmegyek, de tovabbra sem fogok Onoknek dolgozni. Ebbol mar lathatja, hogy raadasul ingyenelo es szemtelen is vagyok, ezzel meg kevesbe olyan munkaero, akire szukseguk van.

Maradok tisztelettel:
Richard